barangul

Derûre ború akad, csillagra fátyol.
Beborítják az egeket a ribizliszemek fényei.
Itt-ott dohognak az árbócként magukba rejtõzködõ
szeplõs nyírfák.
Kis kanális ténfergi be csenevész felderítõként
a loboncos bozótokkal sáncolt félhomály-talapzatot.
Amott kacarász a mindent megsímító holdleány-szellõ.
Szokatlanul lassan ereszkedik alá a megmerevedõ sötét
és ha már láthatatlanná bóbiskolják magukat a
derengõ fénypikkejek, akkor világítást gyanánt
felhízik a tarka körképbõl egy hatalmas vöröslõ
vaddisznó korong..






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-11-04 21:39:26
Utolsó módosítás ideje: 2017-11-04 21:44:27