Vezess ágyadhoz,
szerelmünk oltárához,
hol imára kulcsolt testtel
nap mint nap föláldozzuk egymást,
titokban,
mi egymásban hívők,
hol a mindennapi kezdet: folytatás,
s az arcunkba táguló szembogarak: tükrök -
meglátni magunk.
Mert túl minden hiten,
a szeretkezés önkívületében,
hol értelmét veszti a tér
és fölfoghatatlan az idő,
a vég újra és újra végigélhető.
