csapongó



forrasztó ónként
mohón futja be
minden aranyló idegszálam
egy réges-régi vágy
mit szomjaztam kívántam
de a valóság lehűt
a vágy ereimben dermed
rideg törékeny semmivé leszek
nem nem ment meg  szerelmed
az nem az enyém
de hogy is lehetne
csak te lángolsz bennem
és én vajon mi vagyok szemedbe
vagyok-e valami
benned maradt betűim
csonka darabja
vagy apró szárnyű csönd
mely hallgatásom
csicseregve szavalja
néha beérném aprósággal
ajkadról leeső mosoly morzsával
s én a koldus jól laknék
e bőség lakomával
s van úgyis hogy az is kevés lenne
ha két meggyként egy csókon lógnánk
egymást örökké szeretve
itt ülök a sovány reménnyel
ábrándom halotti torán
rég nem beszélgetünk
már  a szívem sem ver
olyan szaporán







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-22 21:32:39
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-22 21:32:39