Test és test között a börtön,
s a múltban hagyva a kulcs.
Élünk az éjszakák kerékbilincsében,
egymáshoz szíjazva, mint a gályarabok.
Rám ömlő szurok a közöny.
Rád ömlő szurok a közöny,
mától egymás stigmái vagyunk.
Hagytuk,hogy benőjön mindent,
és visszavegye magának mindazt,
amik voltunk
az őstermészet,a felejtés.
