valamikor ősszel


az aranyló ősz kirándulni hívott,
vissza a kéklő emlékezetbe,
kezem kulcsolódott hű kezeddel,
s félénk vágyunk akkor tűzzé változott.

hűvös szél fújt, mikor jártuk az erdőt,
sepregette a pirosló avart,
madárdal ha olykor meg-megzavart,
mosollyal űztük el a bánatfelhőt.

napban csillogó kupolák kísértek,
díszes templomtornyok hegycsúcsok között,
mint nászmenet felettünk, októberben.

lopott kincsünkért vajh' jár-e ítélet?
hiszen mit Isten titkon összekötött,
eltéptem én, gyarló, ösztönös ember.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-10-19 15:31:40
Utolsó módosítás ideje: 2017-10-19 15:31:40