Egyszer megérkezünk (javított vers)
Nem siratom, ami elmúlt,
dalolok hogyha nyár van.
Fény pásztázza a tisztást,
hol egyszer veled jártam.
Álmot szövögetett a pók,
valószerűtlen virágok…
Úgy itta szemünk a tájat,
mint szerelmesek a mákonyt.
Könnyű lenne letagadni:
minden perc piciny halál volt.
Kihunyt utolsó szikránk is,
hogy majd fellobbanjon máshol.
Jött az ősz komor ruhában,
kopasz fák közt zúgott a szél.
Elhalt az erdők kórusa,
szívünkben megfagyott a vér.
Egyszer elérjük a tág teret,
útra kelünk a végtelenbe.
Mire elfogy alólunk a föld,
megérkezünk a kezdetekhez.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-09-18 10:07:00
Utolsó módosítás ideje: 2017-09-18 21:20:27
