Póráz

Nagy úr a hideg. Pórázon
rángatja a képzeletemet.
Kienged. Nekilendülök.
Vágtatok, mint a szabadjára
eresztett vadlovak.
Tágul a világ is. Násztáncot
jár körülöttem az erdő.
Csipkeruhájukban a fák
menyasszonyoknak látszanak.
De a vőlegény késik…
Rövidül a póráz.
Az esküvőből temetés lesz,
a menyasszonyfátyolból
szemfedő, a nászmenetből
gyászoló gyülekezet.
Meddig bírják? Meddig bírom?
A fagy most még nem enged…
De az árnyékom túlnő rajtam.
Óriás kezemmel kimentem
magamat, mint egy hóviharba
tévedt, fagyott szamarat.

2013. december 20.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-08-15 17:06:06
Utolsó módosítás ideje: 2017-08-15 17:06:06