Húsz éve élek nélküle



Elmúltam hetvenhét, az élet
nagyon rövid már nem lehet,
valóságosan mennyit élek,
mennyi a kérdés, felelet,

mi mindent tudtam megtanulni,
mit kell majd elfelejteni,
anyám ölébe belebújni,
érette könnyet ejteni -

nincs rá szükség, már lehetetlen,
csak csendesen emlékezem,
ő röpköd riadtan felettem,
észreveszi, hogy keresem,

és megtalál, egy vékony ágra
éppen felettem települ,
nem véletlen és nem hiába,
látom, hogy ő az, és örül

fiának, apró fülemüle,
hiszen majdnem húsz éve élek
elárvultan és nélküle.

2017. július 5.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-26 02:38:04
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-26 02:50:14