Apu értünk *

A forró leves felett átnézve
az udvaron gerendákat szarufákat
vállukon cipelő embereket figyelte.
Szempilláján fapor hintázott.
Merített a gőzölgő tányérból.
A tészta lelógott a fogságból,
hadizsákmányul hozott ezüstkanálról.
A monoton kanálkoppanás elhalkul..
Apu vöröshagymát darabol a macsánkába.
Az illat bejárja a konyhát.
Enni kezdi a lé nélküli
paprikás krumplit. Láthatóan ízlik neki.
Aztán a szódásüveg szisszenését,
szomja eloltása követi.
A simléderes iparos sapka már az udvarra kilépve
kerül a fejére.
No emberek, háromra felemeljük
a rönköt az asztalra. A fűrészgép felsír
a szalagfűrész kissé imbolyogva indult el útjára.
A szálfa végén ketten fogják a rakoncát.
Ha nem bírja, nyögjön! - kiáltja apám
és áttolják az irdatlan fenyőt, hogy
végre gerenda legyen belőle.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-06-28 14:02:49
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-28 14:02:49