Határeseti credo
Én tudom, hogy fáj, ha ütnek,
és rosszabb itt a menekültnek,
de volt, ki mégis felszegezte
azt a rongyos senkit a keresztre.
Tudom, az ember szíve meddő,
magtalan bolond a Teremtő,
és háza olyan árva itt,
hogy kizárta Éva lányait.
Én tudom, hiába is szólnál,
hogy sosem leszek több a pornál,
az éhség, félelem megásott
síromig kitartó barátok.
Hiszem, az ív önmagába fut
és harmat lepi el majd a hamut;
Hogy minden út és idő véges:
hiszem, hogy egyszer hazaérek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-06-27 14:19:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-27 14:19:46
