Közöm a tavaszi hajnalhoz - agglomeráció / jav.
Hajnal. A kelő Nap széle
kikandikál a domb fölött.
A táj – levéve hálósipkáját -
bíbor palástba öltözött.
Egy őzsuta gidájával
legel – csábít a fű szaga,
s már visszahúzta karmait
a neszekkel terhes éjszaka.
Napfényre fordul sok virág,
hívják a dolgos méheket,
a fecskék felöltve frakkjukat, már
felosztották a kék eget.
No lám! A gólyák! Lenéznek,
összeütvén a csőrüket -
- váltó csattog. A kalauz szól:
- Jegyeket kérem!
… Ez őrület…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-06-19 19:27:02
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-19 19:27:02
