Árnyék
Mire vége lesz, értem meg,
Mivégre jártam itt, árnyék,
Vidám kísértete csupán
Önmagamnak, bús bohóc, hívsz.
Az árnyat követtem végig,
De hozzálépni nem mertem,
Hű csavargó, bősz bolondja
Vágynak, halottnak és sírnak.
Bőrömhöz szögezve féltem,
Nem hagyott kardosan élni
Betokosodott indulat,
Hős rettegés a semmitől.
Végül felfal saját sorsom,
Engem is felzabál a kor,
Se végtelen, se kékvirág,
Nem enged közel az árnyék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-06-15 11:41:18
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-15 11:41:18
