millefiori

opálfehér a délután virága:              
egy réges-régi pillanat                      
egy drága                                          
ahogy az illó illat az üvegbe -          
egy apró mozdulatba zárva              

ilyenkor rácsodálkozol:                    
bezárt világod titkait                        
ma rajtad kívül senki meg nem látja        
és ahogy ráfeszül a fény                    
minden rétegnek más a csillanása                  

és újra rácsodálkozol:                          
miféle tűzben éghetett ez eddig          
s a múltba ködlő történéseket            
emlékezésed kis szikéi                        
keresztirányban kettémetszik  


                           *

levendulába hajlik át a színe
magába ránt, mélyébe húz
köríve
sután találgatod hogy örvényébe
vajon valóban téged hív-e

megint csak rácsodálkozol
mert tükre mindannak amit
csupán kopott üvegnek látnak mások
s a régi mozdulat mögül
elővetülnek apró látomások

és ismét  rácsodálkozol:
hol nyílhatott ki valóságos mása
milyen vidéket, tájat, arcokat
szabdalhatott ezer virágra
a titkok lélekvándorlása


                           *

az ég színét sötétebb kontúr védi              
köré borul, de ráfolyik,
eléri
és lassan átcsorog a nagy egészbe    
amint önnönmagát meséli

ahogy most rácsodálkozol
már nem bűvöl a tér s idő
beláthatatlan misztikus varázsa                        
mert túl a téren és időn
már megtalált a fények áramlása

még mindig rácsodálkozol:
kitől e furcsa kéretlen ajándék
s a földre fénylő foltok áramán
felismerésed tűzvirága
áthasonulva átleng, átég


                            *

ha már tiéd mert újra visszakaptad
feszül feletted ég s a föld        
alattad                                                    
ahogy csak fény és tűz feszülhet egybe            
azért hogy végleg összerakjad

de titkát fel nem fedheted  
miként az üvegművesek              
te is tudod rabság a szépség ára
s hogy léted nem több mint csupán
üvegdarabkák összeolvadása

de léted így is csak tiéd
ha őrzöd jól megannyi fénytörését
nem kéri tőled számon senki sem
virágaid ezernyi színét:
"a lélek balga fényűzését"






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Szelek ladikján c. antológia (Paks, 2015)
Kiadó: Paks Város Önkormányzata
Feltöltés ideje: 2017-06-08 08:22:03
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-08 08:22:03