Szabadfoglalkozás
Kisebbik gondom az, hogy éhezem
s az ezredvégen nem gondolkodom,
abban, hogy élek, semmi érdemem,
álom ritkán becézi homlokom
s a pillanatból folyton kibeszélek;
nagyobbik az, hogy mindez jólesik,
ha mondandóm van, nem tartom a számat,
látom a játék szürke csontjait
s a kertet, ahol nem lakik imádat,
csak hús és vér és lüktető halánték.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holmi, 1999/11
