Acsádi Rozália : Üres

 
2694 szerző 33897 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Fehér Miklós
  hajnali telefon
Új maradandokkok

Kelebi Kiss István: Ősz van
Bak Rita: Nyári nap
Paál Marcell: Algebra
Tóth János: Kifogytam magamból
Ványai Fehér József: Álmosdombi mozi
Fekete Orsolya: csendetlen
Bakos Fanni: fázis
Kelebi Kiss István: Sós illat
Lévai Attila: kiút
Várkonyi Miklós: Kék
FRISS FÓRUMOK

Szigeti György 2 órája
Mórotz Krisztina 2 órája
Gyurcsi - Zalán György 14 órája
Kosztolányi Mária 14 órája
Nagyító 20 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Kármin Lili 2 napja
Hegedüs Andrea 2 napja
Bak Rita 2 napja
Ványai Fehér József 2 napja
Tóth János 2 napja
Halász István 2 napja
Csapó Angéla 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Zsuzsanna Grande 4 napja
Magyar Éva 4 napja
Bakkné Szentesi Csilla 4 napja
H. Lantos Zsolt (zsolet) 5 napja
Szoboszlai Judit 5 napja
FRISS NAPLÓK

 weinberger 53 perce
fejlakók 2 órája
P 3 órája
Bátai Tibor 16 órája
Baltazar 16 órája
inkább egy korty víz 17 órája
saját napló 1 napja
OLvasatlanul 1 napja
politikai szövetszörnyeteg 1 napja
Seholsincs 1 napja
Segesvári Hortenzia 2 napja
Más, és mégis ugyanaz 2 napja
Kovácske T János 2 napja
PIMP 3 napja
akvamarin 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Acsádi Rozália
Üres

sokáig csak állsz a csukott ajtó mögött
és elképzeled ahogy a távolodó léptek
nyomot hagynak a lépcsőházban, aztán
mégis inkább saját nyomvonaladon
indulsz el visszafele, mintha mindig
mindenben ez volna a legegyszerűbb,
nem nyitod ki a könyvet, pedig
ilyenkor zavartalanul olvashatnál,
nem szólna senki, hogy túl erős a lámpa
fénye, ilyenkor bármit megtehetnél,
mondjuk kinyithatnál egy üveg rosét,
és előhívnád a nyár ízeit, s a színeket,
melyeket elraktároztál a badacsonyi
kertben, ott a ház falának döntött
kőpadon, mohos zöldeket és távoli
alig-kéket, mikor épp leszédült a nap
a horizont kifeszített köteléről, és
elindultak a halak, hogy visszakérjék
lehullott pikkelyeiket, te pedig ültél egy
másik kert ringatását megidézve, épp
csak annyira, hogy bele ne szédülj
a szőlőlevelek felajzott ritmusába,
azok a színek most megfesthetnék az
arcod mögötti csendet, hogy ne vegye
észre senki majd, milyen volt ez a délután,
de aztán mégsem tudod elkezdeni,
leginkább tán az ajtó miatt, amely kizár
és bezár egyszerre, és ettől olyan üres
leszel, akár egy sokszor használt mondat,
amelynek nincs meg már az alanya sem
  








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, XXI.évf.8
Kötetben: Rezervátum (Ekecs, 2011)
Kiadó: AB-ART Kiadó
Feltöltés ideje: 2017-06-01 13:39:12
Utolsó módosítás ideje: 2017-06-01 13:39:12


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-09-22 14:02 Kármin Lili
2017-09-20 19:19 Gyurcsi
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-17 12:17 Vezsenyi Ildikó
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
2017-07-14 19:32 Nagy ágnes
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-09-23 14:08       ÚJ bírálandokk-VERS: Tiszai P Imre explicit
2017-09-23 13:57   Napló: weinberger
2017-09-23 12:27   Napló: fejlakók
2017-09-23 12:12   új fórumbejegyzés: Szigeti György
2017-09-23 12:10   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2017-09-23 12:06   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2017-09-23 11:55       ÚJ bírálandokk-VERS: Seres László Összedőlt álmok
2017-09-23 11:55   Új fórumbejegyzés: Szigeti György
2017-09-23 10:59   Napló: P
2017-09-23 10:37   Napló: P