Sehogy sem képes

Többé semmi nem tud olyan tisztán és
magabiztosan megismétlődni, ahogyan
a kiskerti orgonaág árnyéka belopódzik az ablakon.
Először csak ököl és kar, majd egy vézna testhez
tartozó ziháló arc két reszkető tenyérben,
amelyen pillanatnyilag átvérzik a Nap,
s a nincstelenség hasonlataival vesződő,
meszelt gyerekszoba halálos csöndjében
pirkadatkor újra és újra térdre ereszkedik.
Az érintések közül sötét időaknába zuhant
mozdulat, ami sehogy sem képes befejeződni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-30 20:58:25
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-30 20:58:25