- keddiség -
Nem tudom, hogy honnan vettem
ennyi álmot, azt sem tudom, hogy
akkor mennyiért.
Darabjáért fizettem, elvétve súlyát
nyögte mérleg - értéke volt, tudom
- de mára mennyit ér?
Néha átöblítem őket a folyóban,
száradni napsugárra aggatom.
Tapintásra lágy selyem, nincs rojtja,
egyetlen árva foltja sem.
A galambok csodájára járnak, illata
akácvirágot szégyenít, de folyton
gyűrött, és így nem viselhetem
- Bár tudhatnám, miért...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-05-30 18:16:28
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-30 18:16:28
