Narkissos

Többé már nem leszek szabad.
Mint az olajfolt,
lebeg arcom a vízen.
Szép vagyok és nemes,
mint egy félálomban
hallgatott bölcsődal.
Hajam szomorúfűz lombja,
két karom egy-egy nyírfaág.
Tükörképem elválik tőlem,
a vízen kúszik,
ellentétesen mozdul,
nevet, ha sírok.
Ha rákiáltok, visszakiált,
sosem hallott nyelven szól,
gügyögő, gyermeki hangon.
Nem értem, de megbabonáz.
Haja szomorúfűz lombja,
kitárt nyírfaág karjaival hívogat,
mindhiába.
Vagyok, örökre egymagamban
a tűző napon, a kihalt vízparton,
mint egy látomás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-05-23 03:33:00
Utolsó módosítás ideje: 2017-05-23 03:33:00