Habókosok

Abba lehet hagyni a bélyeggyűjtést,
mert összekapaszkodtak a bauxitok kódexeim lábbal tiprása ellen,
mert éjente egy lovagrend őriz,
mivel a fabrikálás kinézett magának,
mert a hiúságtól elgyötört városatyák végső nyugalomra
helyezték
a nanométert,
mikor is a titkos szeánszok vadvizein mérföldkő nőtt.
Rájöttem, csak úgy lehetek önmagam rabja,
ha betartom a vizitet,
ha a nyújtott tészta villáma hason csikar, ha hónom alá kaphatom a cseppfolyós obszervatóriumot.
Nem bánom, hogy éleslátónak születtem,
nem bánom, hogy a skalpvadászok végül is szövetségeseim,
tulajdonképpen a vészcsengők is megszaglásszák a hátrányt,
amiből meg előbukik egy rég eloxidálódott hajtincs. –

Nem érdemes számot vetni a pórul járt gyantával,
nem érdemes a vasmacskákat felfújni,
brutális választékú ripacsok pörögnek a pirospozsgás kengyel szúró torkú szelencéjében,
mivel a tubus megdézsmálta a percre pontos elismervényeimet;
a tiritarka mintákról nem is beszélve,
a felgyülemlett vérlemezkék okán bepanaszolt a vetésforgó,
sebaj, úgyis untam már a közösködést a sugárpallossal, amint örökösödési
perekre hivatkozva, kegyetlenül lesújtott
a mániákus rendrakókra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-24 08:03:13
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-24 08:03:13