Lelakatolt kukák...

Mentem a városban és megláttam,
ahogy a lakattal zárt kukák,
mint egykoron futurikus szimbolikák,
most felfedik a múltat –
és egyszerre mutatják a jövőt.
Megrökönyödöm…

Gyárak pazarolnak vizeket,
ezer meg ezer köbmétereket,
zsemlénként tépkedünk zacskókat,
holttesteink már a koporsóban sem bomolnak,
de ezt megértük:
lelakatolták a kukát…!

Ez a civilizációs fejlődés harmadik foka,
hogy felállítva – de lelakatolva a kuka!
Hisz van már sok metropolisz, mi felszív.
Van már sok szemétgyűjtő, szelektív.
Most ide jutottunk, igen!
Hogy lakatokkal zárunk,
szemetelést privilegizálunk;
kukák kellettek, hisz a szeméthegyek csak nőttek,
mára pedig már guberálni lett a bűntett…
Ide jutottunk: ó, igen…

(Kérdésem csupán:
ha papír nélkül normális és officiális,
akkor a vádirat is elég, ha digitális?)
…

(Pápa, 2016. március 4.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-04-12 08:55:24
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-12 08:55:24