Cseng-bong a műgond

Csak szöveg a gondolkodás, semmi más

A gondolkodás, mint szöveg.
Bár a végtelenségig újra lehetne írni.
Amit elsietünk, rontunk és egyébként is öreg.
A történelem mint textus. A teleírt pausz.
Bárcsak el lehetne tűntetni belőle a traumát.
In toto: kimetszeni, ami fájt.
Hagyjuk inkább. Degenerálódott az egész táj.
Nemzedékek fajzása, ellése folyik csak. Hetérák.  

A felhőket rángatják le az égből a fák.
Ugyanakkor a figyelmen kívül hagyás
kvantumfluktuációra vált.  Több ez,
mint amit a tiszta ész talált.
A hallgatás egy üvegkocka. Néma tekintet.
Mintha egy esőcsepp mondana igent. Természeti kincs lesz.
Majd jön a rendszergazda.  Éjszakásként csirkézik.
Összeépít földit és égit. A szamárfüleket visszavasalja.
Majd érkezik Bálám szamara. Jesurun Narrátora szól általa.
Akkor hogyne tudna megszólaltatni egy embert
a nyelv. A hagyomány csak iromány.
S az aktuális inspiráció talány. Még sincs irány.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Prae, 2016
Feltöltés ideje: 2017-04-11 03:47:45
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-11 03:48:42