Kétezertizenhét május három
Kétezertizenhét május három;
bandukol a nap, már nagyom várom,
hetvenhét esztendős lehetek én,
ha megérem, meglesz a költemény.
Adósa magamnak most nem leszek,
lehet, hogy egy üveg bort is veszek,
szeretteimmel elfogyaszthatom,
hátha nem is lesz többször holnapom.
Nem ajándék ez; figyelmes vagyok
önmagamhoz is, mert indulatok
nélkül már sokkal szebben szeretek,
bölcs is csak méltósággal lehetek.
Így tervezem a hattyúdalomat.
Terveztem eddig sokszor és sokat,
ezelőtt nagyon kevés volt siker,
ünnepel, aki meghalni se mer?!
2017. április 7.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-04-10 00:15:25
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-10 00:15:25
