Húsvét felé
Járod a mennyet és a poklot,
feledve élet és halál.
Egyetlen látomás csak sorsod
a végén, amit a Mester
egy szemvillanással lezár.
Évszakok zárótüze lobban,
és minden futó sejtelem,
virág bomlik földre borultan,
szirom sikolt a rög felett.
És ha minden baj végül
mosolygós csöndbe zárul,
s káromlásaid mögött
csupán a csapzott szél zörög,
kapu nyílik néked odaátról,
ahol az életed örök.
2017-04-02
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-04-02 15:25:57
Utolsó módosítás ideje: 2017-04-04 09:51:50
