káprázat csendjét keresik immár
a fuvalkodó lassú öregedés
a völgybe bújó csók-szavú ködfoszlány
kongatja vészharangjait épp
mindenki színeit levédi napfény
ő egy hiteles ember neki elhiszik
éhező pazarlás ronggyá tesz vigyázz
káprázat csendjétől mélázik egy szó
titok nyitja ki vagyok én
