Hazug



Jó lenne hazudni végre egy jó nagyot,
hogy a szürkeség örökre itt hagyott,
hitetni veletek, hogy élni érdemes,
hogy a szív, a lélek dehogyis deres!
Tavaszi virágot őszbe hazudni,
hogy milyen könnyű kínokkal aludni,
hazudni kéne, valami szép csodát,
belebújtatni sorsom, a mostohát,
mint szép ruhába csonka végtagot,
hát nem, hazudni ilyet, végkép nem fogok!
Hazudni kéne, hisz minden hazugság,
vicsorgó fenevad belül a jóság,
meghitt ölelésben a számítás lakik,
vagyon, csillogás, a kapzsi jól lakik.
Tegnap még leköpted, ma a barátod,
az inged kérte, te adtad a kabátod,
mellette álltál ,de a bajban ott hagyott,
barát, hazugság, minden mondatod!
Hazudni kéne, hisz mindenki hazug,
nincs a becsületnek sehol semmi zug,
hol az igazság magában suttogna,
hol a pénz hatalma, végre elfogyna.
Jó lenne festeni mosolygást bánatra,
játszó fényeket  bágyadt árnyakra,
fekete csendekre rigó füttyöket,
egyedi verssé, ezt a közhelyet!
Hazudni kéne, egy hihető valamit,
de hazug az isten, ember, és a hit,
hazug ez a világ, mit keresek benne?!
ha csak fejfám volna, de egyszerű lenne!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-26 22:30:36
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-26 22:30:36