Tavasz esti rajz

A kék kardigánt veszed magadra,
hűvös van. A nádszékből fel-felállsz,
a végtelenbe húz el, vagy kisiklik
gondolatszerelvényed, erre vársz.

Villanyfény. Teraszkorláton repkény.
Cserepesekkel teli víkendasztal.
Lényed lényegébe látva tudom,
csend, ráhatás nem vigasztal.

„Olyan férfas, zengő líra kellene,
mint Adyé, mélytüzű, komoly,
mert mit ér a dal, ha a kor által
feltett kérdésekre nem válaszol?”

A virágokra téved tekintetem,
egy könnyű hullám épp átszalad
rajtuk. „Enyém a harc, a dalbazárt igazság,
Te csak játssz...!” Múzsám kacag, kacag.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-20 23:22:49
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-20 23:22:49