lepereg

az élet - lepereg
te meg csak ülsz és nézed
ahogy valaki pergeti  
közelebb hajolsz olykor
gyanakodva fürkészed
ahogy a szemek zuhanása
megindul
és mert
a tenyeredbe vennél néhányat
egyet végiggörgetnél gyűrűsujjad mentén
és ujjbegyeden tartva
vizsgálgatnád valahogy úgy
ahogy attilácska
a vihart
s körmeiddel kapargatnád
a pillanatot  
a szalasztottat
a birtokolhatatlant
a soha meg nem került üveggolyót
valójában  
egy kibaszott perverz vagy
de szerencsédre
fogalmad sincs róla
csak nézed ahogy pereg
tűnődő-bambán
és csak reméled hogy
valójában az is te vagy
aki pergeti
az az állhatatos homályba burkolódzó  
mely mögött szintén
kell hogy legyen valami
valami jobb és nemesebb
mint te magad vagy
ami nem engedi
hogy tudatában légy
mely tudat(od)ban maradásra kényszerít
és mely ekként lehetetleníti el  
hogy megerőszakold önmagad
hogy megerőszakolj
bármit







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-03-01 14:06:38
Utolsó módosítás ideje: 2017-03-04 17:14:08