dunsztban

a körfolyosón áll
az ajtaja előtt
sötét kendővel
takarja köpenyruháját
úgy néz széjjel
mint a spájzban
felejtett befőtt
jó ideje
keres valakit
amióta senki
sem lesi a szavát
özvegy ráncos
és túlérett lett
üveggyöngyként
gurult szét a családja
megrekedt
a szimbólumok korszakában
ujjai sokszor
ökölbe szorulnak
a láthatatlan
kalapács nyele körül
sarlót és banánt
hord szívkosarában
nyakéke vörös csillag
esténként
mielőtt aludni tér
megcsókolja
a nagy államfő portréját





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-02-06 14:34:46
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-06 16:46:43