Jégvirág

Szenvedsz a hidegtől ebben a fagyos télben,
összehúzod kabátod, még sapkát is tettél,
a nyakadban megcsomózott sál sem melegít.

A vonatok nélküled indulnak, betegség
tart vissza az érkezéstől, s még valami,
mit önmagad elől a tél fagyával takarsz.

Nincs sín mi arra felé vinne, hol tavaszi meleg
érintene, lelked felengedne jégvilágodból.

Hideg van nem enyhül, s te egyre messzebb,
hiányod egyre közelebb, hosszú ez a tél,
leheljük a jégvirágot, várjuk a tavaszt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-31 10:32:21
Utolsó módosítás ideje: 2017-02-01 16:55:39