Evokáció egy költőre

Ötvenkét éves lettem én,
életem immár kész regény:

irka -
firka.

Ajándék mellyel meglepem
olvasóim, hisz más – nekem –

kincsem
nincsen.

Ötvenkét évem tovaszállt,
de még senkinek nem használt;

szánom
bánom.

Lehettem volna rajztanár,
semmivé foszlott, mára már

vetél
e cél.

Rosszul ismertem magamat,
életművem torzó maradt:

furi
muri.

Versírással kompenzálom –
papírra vetem az álmom:

írok
sírok.

Képet rajzolok szavakkal,
megpendül egy-két jó dallam:

ritmus
rigmus.

Festőművész már nem leszek,
betűkkel festek képeket:

tömör
gyönyör.

Ha azt képzeli a sátán,
elvihet most már a hátán,

szerény
merény.

Mint Ábrahám, teljes hittel
hirdetem, hogy él az Isten:

bízom
bizony!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-30 09:50:49
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-30 12:48:23