Az öregedés margójára (evokáció)*

„A tengerpartot járó kisgyerek”
hol én vagyok, hol az a kisleány,
kit már hiába óvok, előbb-utóbb
úgyis társául kívánja a magány.

Mert felnő a gyermek. Kíváncsisága
a jelentől  hamar a múltnak fordul,
s mint szomjas körgyűrűk az eldobott
követ, játszókedvét úgy ejti foglyul

a csend. Hol én voltam, hol ő leszek.
Hangját a semmi lassan felissza,
míg el nem szívja tőle teljesen,
hogy egy "tenger zúgja mégis vissza".

2017. január 22.

*Plinszky János "Egy szenvedély margójára" című versére







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-24 15:09:41
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-25 21:24:38