nevet magában
mitől vált ilyen nehézkessé
szinte lomha, már-már vonszolódik
utcánkban naponta elhalad
a szomszédék kerítése mellett
ha tiszta az ég
esténként
elvakítja az alábukó nap
ahogy tart épp nyugatnak
ilyenkor vörösekben ázik
mint az ablaktalan, vaksi házfalak
figyelem árnyait
mintha reflektorok kereszttüzéből
vágná ki magát
előtte és mögötte a sötét
valami elfogy
igyekszem még többször hallgatni nála
kevésbé jönni ennyiszer
nézem, ahogy vállát néha rázza
az elfojtott köhécselés
vagy csak nevet magában
lehet, hogy csak nevet
ajtót nyitok neki
becsukja mögöttem
miután belépek
sebtében keres
egy-két üres füzetlapot
a fejében, hogy
kapkodva leírja
magát
el ne felejtse leírni
talán most
éppen engem tüntet el
egy szürke verse
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2017-01-15 20:30:58
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-15 20:30:58
