nevet magában

mitől vált ilyen nehézkessé
szinte lomha, már-már vonszolódik

utcánkban naponta elhalad
a szomszédék kerítése mellett
ha tiszta az ég
esténként
elvakítja az alábukó nap
ahogy tart épp nyugatnak
ilyenkor vörösekben ázik
mint az ablaktalan, vaksi házfalak

figyelem árnyait
mintha reflektorok kereszttüzéből
vágná ki magát
előtte és mögötte a sötét

valami elfogy
igyekszem még többször hallgatni nála
kevésbé jönni ennyiszer
nézem, ahogy vállát néha rázza
az elfojtott köhécselés
vagy csak nevet magában
lehet, hogy csak nevet

ajtót nyitok neki
becsukja mögöttem
miután belépek
sebtében keres
egy-két üres füzetlapot
a fejében, hogy
kapkodva leírja
magát
el ne felejtse leírni
talán most
éppen engem tüntet el
egy szürke verse






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-15 20:30:58
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-15 20:30:58