A pokol kijáratánál


A pokolban nincsen sem ajtó, sem ablak,
ha el akarsz veszni, maradj ott magadnak!
Ég, mintha oltani akarná az ember,
tök feleslegesen, tele türelemmel,
tiszta elszántsággal, felvilágosodva,
nagy magasságban, hol kényelmes az odva
fészek található, mindig sok lakóval,
fenn a felhők fölött, így nincs tele hóval.

Itt az ajtó lenne, hisz ez a kijárat,
ezen a szűk résen hagyd el majd a házat,
ha a pokol bűzét már megelégelted,
a szabaduláshoz legyen még türelmed!
Ám az ajtó nincsen, az ablak sincs sehol,
a pokol működik, akár egy hangyaboly,
végig kell küzdeni a szabadulásod,
ez világrekord lesz, majd te is meglátod!

Így morfondíroztam a kijárat mögött,
amikor valaki hátulról megbökött,
fel ne adjam soha, ne jusson eszembe,
mert huncut az ördög, az arca is szende.
A pokol jól fűtött ily cudar hidegben,
ne csábuljak el, mint az életben tettem!

2017. január 10.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-10 06:24:52
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-10 06:24:52