Csak a kő

Csak a kő lehet konok. Ellen is állhat,
sikongó éllel, melybe neved vésetik.
Nyílt terepek, útvesztők, megrekedt pályák
sorsod végállomásánál, hogy lázadj, vagy
vedd tudtul, ez vagy, így láttat a kor
megalkuvón magával, hogy békét leljen
benned a holt, benne a múlt. A bűnöktől
szabadulni hagy s te hordod, mit hordtál fenn
megfeszítve melleden a rangra emelt  
mélységek magasságát. Miként hordani fogod
végül ott lenn a magasságok mélységeit,
s visszajutsz, ahonnan indultál. A porhoz.
Emberként, amelyből egykor vétettél






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-01-04 19:35:55
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-04 19:35:55