Az utolsó ősz (jav.)

Elérkezett az utolsó ősz, sárgásvörös
színekre csapva a fonnyadt-zöld nyarat.
Arcát hideg fénybe mártotta,
dért permetezett szálkás hajamra:
színes lián a zajos múlt és békés jövő között.

Mozaikok villantak vonatom ablakán,
különös képek révültek szemembe.
Nem volt emlékezetem a múltról,
és az előttem lévőt nem ismertem.
Egy motor ketyegett mellkasomban.
Testem, mint jól időzített bomba;
néhány perc, és égbe száll a színes szerkezet.

Csak a vászon hófehér damasztja
simult békésen a darabjaimra.

Örök vadászmezők illata csalogatott,
hol nincs téridő, és semmi más nincsen,
csupán örökké tartó ragyogás: Van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-26 16:45:29
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-31 11:40:43