A rutin genealógiája

A nyelv, mint a tudás pupillája,
éles képeket archivál. És hozzáad az ész.
A puhán ringó, mátrix-
szerű barlang: vízzel és kavicsokkal telt,
áttetsző terepasztal. Pixel huszár fürdik benne.
Közben álmodja, hogy álmodom.
A pozicionálás a visszájára fordul, Populációk
telepednek a műgondra. Múlt és tradíció.
Egy zsilettpenge az ember szeméhez közelít.

Minden nyugvópont időszakos.
Ami pillanatnyi kapaszkodót jelent,
de a másodperc törtrésze alatt el is tűnik.
A felkorbácsolt víztükör a felhőket hibáztatja.
A tócsa, mint az indigó, őrzi az arkhé ízét.
A történések rögtön továbbgombolyítják
Ariadné fonalát.
Úgy tűnik egy pillanatra, lehetne megoldás.
Pedig nincs. Minden alkalom másként ment.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-22 21:09:27
Utolsó módosítás ideje: 2017-01-16 13:02:23