Azóta üzen [The Final Cut – végső változat]

Jeleket küld életem fája,
a magról eredt ezüstnyárfa.
Alig látszott, ám rátaláltam
bújócska közben a susnyásban.
Kérleltem az Istent, segítsen,
hogy baj nélkül áttelepítsem
a kertbe, ahol nyaraimat
töltöm.

             ( Persze, gyakorlatilag
rögtön elszáradt, mégis újra
zöldbe borult esztendő múlva.
Kockázatos volt a kísérlet,
de sikerült: ötvenöt évet
éltünk meg már együtt.)

                                            Azóta
üzen tavasztól őszig lombja
zöldje, sárgája, bronza, rőtje,
miként az is, hogyan hull földre
a levél (ha zörög az avar,
csupán múló vételi zavar) —
hív a kert a következő körre.
L'èternel retour. Ki vágyna többre?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-11-21 00:05:42
Utolsó módosítás ideje: 2016-11-21 00:11:58