Köd-öl
Köd könyököl a láthatáron,
majd a pusztát öleli karja,
könnye csillan kökény ágon,
kékjét lassan betakarja.
Hideg fehér sóhaja lebben,
sápad a szótlan holló szárnya,
tollak suttogása a csendben,
mint haldokló miatyánkja.
Fűszál hajlik, őszi alázat,
a beletörődés már rozsdás,
jaj köd, megölöd hazádat,
véres kukoricafosztás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-10-25 09:15:40
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-25 09:15:40
