Fohász a körforgáshoz ( jav. v)

Láttam , ahogy tegnap lepkéket engedtél,
ma reggel befújtad köddel a Bakonyt,
vakon sípoltak a mozdonyok, keresték az
állomásokat mert mindent elrontottál az ősszel.

Legjobban a szép kerteket féltem,
a házak lakóit, mikor majd télkutyákat engedsz
a tetőkre, de kérlek most várj még, ha Isten
prédának adta is, engedd, hogy beszéljek a fákkal,

hogy elmondjam mennyire szeretem őket,
az almát, a szilvát, a vén diót, hogy maholnap
melléjük temetkezem; nem baj, majd kihajtok
velük tavasszal, jogot szereztem rá:

teremhetek dióillatodban szilvakék eged alatt,
amíg csak tart a mindörökké, de most kérlek,
várj kicsit.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-17 15:06:52
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-17 15:06:52