Bakkné Szentesi Csilla : Néha óriás, néha törpe

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37358 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 1 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Gyurcsi - Zalán György 8 órája
Konta Ildikó 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Tálos Barbara 5 napja
V Varga Zoltán 6 napja
Valyon László 6 napja
Tamási József 7 napja
Karaffa Gyula 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Petz György 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 perce
Vendég 22 perce
Minimal Planet 52 perce
történések 1 órája
Gyurcsi 1 órája
argumentum 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 4 órája
nélküled 5 órája
az utolsó alma 1 napja
mix 1 napja
Így írtok én 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 2 napja
leállósáv 2 napja
törmelék 3 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bakkné Szentesi Csilla
Néha óriás, néha törpe

Sokáig óriásnak láttak, mint mókusok
a százéves tölgyet. Akkor még azt hitték,
az a valóság amit esténként mesékbe
szőttem, hogy továbbálmodhassák.
Akkor még az ismeretlenség
tárva hagyott ajtaján mellettem
gondtalan szökelltek be,
hogy összeszedjék az égről a
csillagkagylókat, a kerti padon
felejtett nevetéseket, a lombzúgásban
bujkáló szelet, a szél szárnyára tapadt
boldog napokat. Mint törpeszívbe
óriás lelke, tenyerükbe fért az egész
világ, és semmit sem féltve
osztogatták. Számolatlanul.
Nem szóltam rájuk, hogy holnapra is
hagyjál, mert az Üveghegyen túlról
egyszer csak nem lesz visszaút!

Most itt ülök, a hegy előttem csillog.
Nem látok át rajta. Én sem látszhatok.
Behunyom a szemem: én, a hegynek
törpe nekik tán még óriás vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-10-10 10:30:12
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-10 21:48:16


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-21 21:37   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:37   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:36   Napló: Hetedíziglen
2020-10-21 21:15   Napló: Vendég
2020-10-21 20:46   Napló: Minimal Planet
2020-10-21 20:17   Napló: történések