Kezdődő ekcéma

Most majd nem fogom
melledet,
nyakad és combod bőre helyett
csak bizsergő hólyagocskákat
és apró sebeket érzek kezemen:
sem neked, sem nekem nem élvezet.
Közömbösséget színlelek:
gondolnom sem szabad akut
izgalmi állapotot előidéző helyzetünkre

Te azonban mindent csinálhatsz:
csak előbb fektess át a székről a díványra
vedd le nadrágomat, gombold ki
ingemet és már csak tőled függ,
csuklóm irányítására szorul-e fantáziád, mikor
arcodba hulló hajadat félretolva
fejedet befúrod lábam közé,
érhetünk ágyat vagy földet,
melyen nem anyaföldet értünk,
de - vágy a harmadikon - padlót, szőnyeget.
Foghatod, mint sörösüveget, amire
- mielőtt meghúzod - ránézel figyelve,
vagy mint kalapácsot fogod egybeszorítva
karoddal, mintha teniszütő lenne,
a tapasztaltabbtól vagy trénertől
tanul ilyesmit az ember,
mintha többet vágynék már erre
ebben a korban, neked meg
ez utóbbi maga volna gerjedésed oka.
Adogatás, fogadás, térfélcsere,
diétára fogott nehéz kezem lüktet
és bizsereg,
felhergelni a másikat, majd tűrni
támadásait -
szavakat keresek, hogy miért nem
az érintésedet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2000.XI.3.