Öröksége
Azt mondta: nem maradt semmije,
csak festett, tollba mondott szerelmei,
és a szíve majdnem meghasadt.
Egyedül kell átvágnia a télbe,
délibábot kergetett még nem régen,
eső mosta el őszi napjait.
Egy fényképet szorongat kezében,
nézi, és véresre marja a szemét.
Megkövült láva csókolatlan száján,
vulkáni hamu borítja kihűlt ágyát.
A remény szavait elkoptatták előle:
élete repkénnyel, homokkal benőve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-10-03 08:26:13
Utolsó módosítás ideje: 2016-10-03 16:07:05
