Mint bárki más

iszapba mártja bölcs fejét a nap
haldokló fénysugarak játéka a falon
az időt mérik míg te a kezemet bámulod
csalán csípte ujjamat dióhéjtól koszos
körmömet mintha a lelkem feketéjét
lesnéd miféle pokolba merítkeztem
hogy nem tudom előkaparni magamon
a múlandóság bűnös rétegei alól
az öröklét makulátlan ígéretét
s mozdulataimban mint körmöm alatt
a koszt tüntető nemtörődömséggel
hordozom az esendőség hamisítatlan
azonosító jegyeit a tévedésre való
hajlamot és az eredendő bűnt
hogy Tudni akarom amit lehet
ölembe gyűjteni az összes földre
hullt csillagot a férgeseket is
kibontani burkából a betokosodott
múltat ha megfogja a lelket akkor is
örülni játszani szeretni dolgozni
s ha valami fáj hát szenvedni
mint bárki más







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-09-26 17:50:44
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-26 17:50:44