Érintő
A gondolat nem játszik velem,
oda lett a könnyed lebegés,
mellkasomon térdel a félelem,
tétován jár ritmust a szívverés.
Álmok keringnek a plafonon,
mint varjak őszi vetés fölött,
a valóság dióját még fogom,
de csontos héja csőröktől törött.
Örvény a szoba, kering az ágy,
magába szív a padló rése,
elveszett tudatot forgat a vágy,
hogy nevedet újra belevésse.
Színek szitálnak a feketén,
bíbor játszik elpirult kéken,
fűszálakon fekszünk, lényed meg én,
ujjaink hegyével összeérten.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-09-12 12:57:27
Utolsó módosítás ideje: 2016-09-12 12:57:27
