meddig maradjak
úgy jövök fel ide
mint valami szentélybe
pedig nincs itt semmi
csak egy kaptató vége
ez az én everesztem
nem akarok már nagy dolgokat
annyit hogy ide kijárjak vagy húsz évig
szeretem ezt az ösvényt
lassan visszafoglalja az erdő
nem zavar
hallgatok
szél játszik a csenddel
a vérem lüktet ereimben
örülök ezeknek a pillanatoknak
lent a város
az emberek
én meg sófoltos pólóban
izzadt homlokkal
azon gondolkodom
meddig maradjak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-08-04 18:10:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-06 21:42:12
