In fine saeculi
Megfásult léted emésztődik,
úrrá lesz kétséged a zajban,
globalizált világ meg nem vált –
szilánkokra hullsz az ablakban.
Porban bucskáznak szemeid,
henteregsz, rángat a pavlovi reflex,
hullámok csapnak át feletted,
bár valaha te voltál a tenger.
Már csak süllyedő kis kavics –
kúszik, fetreng – féreg az ember.
Mondanám: "Kelj fel és járj!" Késő.
– Szodoma falai felperzselten.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-08-01 09:58:30
Utolsó módosítás ideje: 2016-08-01 11:50:53
