önmegváltó
ott ahol a végtelen a végesbe zár,
szavaid felhabzanak a sziklafalra,
visszahanyatlasz oda, ahol azt
mondják neked: mindenem a tiéd.
kezeden kidudorodnak az erek,
gyökerek nőnek a csuklódban,
ahogy kapaszkodsz egyre feljebb
örökségedért – a csúcsra felérsz.
ott állsz egyedül a sziklaszirten,
körbenézel, és nem érted: miért
rongyos és üres a tarisznyád.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-07-26 07:30:16
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-26 09:51:19
