Mifelénk



Mifelénk,
állandó lakcímen gond és baj lakik,
ablakot bedobó kölyök az öröm,
de csak néhanap rosszalkodik,
s szilánk mosolyunk megcsillan a kövön.

Mifelénk,
az apák nem lesznek nagyapák,
túl hamar hajol le értük az ég,
olyanok ők, mint kivágott fák,
fakuló évgyűrűk közt nőnek a csemeték.

Mifelénk,
szövőmadár a szürke árvaság,
rozoga lengő fészkében lakunk,
alattunk kietlen végtelen pusztaság,
mely sírrá lesz, ha egyszer  lezuhanunk.

Mifelénk,
a csend is túlontúl zajos,
a fény már megszokta árnyék rácsait,
a szívekben a vér zavaros, habos,
örvény nyeli el, rejtett vágyait.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-07-10 20:54:52
Utolsó módosítás ideje: 2016-07-13 20:11:31