Nyárelő

Ma még béke van itt,
Becsülendő, kegyelmes béke.
Másutt dübörög a harczaj,
S az álszent világ máshová
Pofozza áldozatait.
Részleteidbe merülten,
Ha még tiéd, kiülhetsz házad elé.
Örülj ennek, hiszen ha sejtenéd,
Miféle cseles ég feszül feletted,
Legalább valami életjelet adnál,
Nemet intenél, dacot mutatnál,
Kötnéd ebed a karóhoz,
S ha már nem jutott szóhoz,
Sóhajtó végzeted pofoznád.

Amíg béke van itt,
Zászlaját ki-ki maga lengeti,
Csukott szemmel egét lesi,
A sors úgyis a másikat veri.
Nem osztod aggodalmát,
Csak az észt neki: baját magának,
S nem virtuóz államának köszönheti
Szépen jól „ez van”, meg amit a gép
Tudod, kidobott, s a jóhoz szokott
Átlagos hajlamos bagatellizálni,
Jól áll neki, de nem kell utálni
Azért, mert békepárti.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-06-28 07:54:50
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-28 07:54:50