éhes hiéna-gondok
marcangolják kedvemet
egyik-másik mélyen tép
elérik a szívemet
fog szakított lüktetés
felgyorsul de nem törik
lehunyom a szememet
ne lásd hogy ha könnyezik
és a falka jóllakott
árnyékokban lehever
fűről véres lábnyomot
langyos eső mossa el
pára viszi könnyemet
melyen a fény megtörik
szivárványos szép eget
szemeid ölelgetik
